Az analóg D-Sub videocsatlakozó még mindig elég sok eszközre kerül fel, de jó ideje hódítanak a digitális interfészek is. Megmondjuk, mit kell tudni róluk.
Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha két eszközt össze szeretnénk kötni, akkor elegendő az, ha van rajtuk ugyanolyan csatlakozó – csak egy kábel kell, és máris használhatjuk a számítógépet a monitorral, a Blu-ray lejátszót a tévével, stb. A képminőséggel, bármilyen csatlakozást is válasszunk, szinte biztos, hogy nem lesz probléma. Ha viszont különleges igényeink is vannak, akkor egy kicsit oda kell figyelni arra, hogy milyen csatlakozót választunk/használunk.
D-SUB/VGA
Ha már a bevezetőben az analóg csatlakozó volt az első, akkor most is kezdjük a sort ezzel az interfésszel. Biztosan mindenki látott már ilyet; a gyártók kék színnel szokták megjelölni. Több évtizede velünk van, amikor a számítógépekhez még csak CRT-s monitorokat kötöttünk, már akkor is létezett ez a szabvány. Habár az LCD-kijelzőkhöz a digitális csatlakozó jobban klappol, a D-Sub sem tűnt el teljesen róluk, még ma is vannak szép számmal olyan monitorok (és persze notebookok), amelyen megtalálható.
A szabvány akár a Full HD felbontású képet is támogatja, viszont mivel a jel továbbítása analóg, rossz minőségű kábelnél a jel könnyen zajosodhat; ez a képminőségen is meglátszódhat, főleg akkor, ha nagy távolságot próbálunk áthidalni az eszközök között. Amennyiben van rá mód, érdemes inkább digitális csatlakozást használni a D-Sub interfész helyett.
DVI
A Digital Video Interface nevű szabványt 1999-ben fejlesztették ki, alkotóinak célja pedig az volt, hogy a világon mindenhol (és mindenre) ezt a csatlakozótípust használják, ha digitális képanyagot kell továbbítani. Most már tudjuk, hogy ez a cél nem teljesült, ugyanakkor a DVI fontosságát mégsem lehet elvitatni, hiszen ez került az első digitális csatlakozóval szerelt LCD-monitorokra, és még ma is rengeteg gyártó használja termékeinél. A DVI szabvány elsősorban a digitális képtovábbítás matt jött létre, de a csatlakozót úgy tervezték, hogy analóg jelet is képes legyen továbbítani. A DVI-A csak analóg, a DVI-D csak digitális, a DVI-I pedig analóg és digitális jelet is tud kezelni. A DVI-A „rész” kompatibilis a D-Subbal, a később kifejlesztett digitális szabványokat pedig úgy tervezték, hogy a DVI-D-vel legyenek kompatibilisek – létezik például olyan kábel is, amelynek egyik végére DVI, másik végére pedig HDMI csatlakozó került.
A DVI csatlakozó legnagyobb sávszélessége 3,96 vagy 7,92 Gbit/s lehet, attól függően, hogy a csatlakozó single-link vagy dual-link kiépítésű. Előbbi 1920×1200, utóbbi 2560×1600 pixeles felbontást támogat legfeljebb, 4K-s monitoroknál tehát ezt a fajta összeköttetést nem lehet alkalmazni.
HDMI
A HDMI a legtöbbeknek a tévékről és DVD-lejátszókról lehet ismerős, de ez a csatlakozó megtalálható szinte az összes manapság forgalmazott monitoron, egyes telefonokon, tableteken, videokamerákon, notebookokon, videokártyákon, stb. 2003-tól használják. Eredetileg azért fejlesztették ki, hogy a házimozi rendszerek kütyüit minőségi módon kapcsolhassuk össze. A kábel nemcsak kép, hanem hang továbbítására is alkalmas, sőt egyéb adatok számára fenntartott csatornája is van, így a csatlakoztatott eszközök akár még kommunikálni is tudnak egymással – a tévé be vagy ki tudja kapcsolni a Blu-ray lejátszót, hangszórót, stb.
A szabványt 2002-es bejelentése óta természetesen folyamatosan fejlesztik, hogy az újabb és újabb kihívásoknak is meg tudjon felelni – a 3D, a 4K-s felbontás és a 60 fps megjelenése egyaránt fejlesztéseket igényelt. A legtöbb tévén HDMI 1.4-es csatlakozó van, illetve 2013 óta a felső- és csúcskategóriás készülékekre (többnyire azoknál, amelyek 4K-s felbontást kínálnak) HDMI 2.0 kerül. Előbbi 10,2, utóbbi 18 Gbps-os legnagyobb sávszélességet kínál. Az egyik legfontosabb eltérés az, hogy a 4K-s felbontást a HDMI 1.4 csak alacsony képfrissítési gyakoriság (24 fps) mellett támogatja, de a gyártók nemcsak a 60 fps-es videók miatt alkalmazzák a 2.0-s verziót, hanem azért is, mert a HDR-hez (nagy dinamikatartományú video) is szükséges a nagyobb sávszélesség.
A HDMI többféle méretben létezik: A normál mellett Mini és Micro verziója is van. A Mini tipikusan videokamerákon szokott felbukkanni, míg a Micro csatlakozó fényképezőkön, telefonokon és ultrabookokon népszerű.
DisplayPort
A DisplayPort szabványt a D-Sub és a DVI csatlakozók leváltására hozták létre, de tervezője szerette volna a HDMI csatlakozót is lecserélni vele. A nagy tervekből végül nem lett semmi, elsősorban azért, mert a DisplayPort csak 2008-ban készült el, vagyis a HDMI-nek öt év előnye volt, ami a technológia világában rengeteg. A DisplayPort jobb technikai specifikációkkal rendelkezett/rendelkezik egyébként, mint a HDMI, hiszen már a 2009-ben bejelentett 1.2-es változata kezelte a 4K-s anyagokat 60 fps-es képfrissítés mellett – más kérdés, hogy akkor még erre szinte senkinek sem volt szüksége. Jelenleg az 1.3-as verziója aktuális, ami támogatja akár a 4K-s felbontású anyagok 120 fps-es lejátszását is vagy 8K-s kijelzők meghajtását 30 fps képsebesség mellett. Pontosan ezért, főleg az adaptív képfrissítéssel működő monitoroknál használják a gyártók.
A DisplayPort másik előnye, hogy egyetlen csatlakozóra több monitort is lehet kötni – amennyiben a kijelzők támogatják, fürtözni lehet őket. Az 1.3-as csatlakózóval akár nyolc Full HD felbontású monitort is használhatunk.
