A készülékgyártók évről évre növelik a kütyük kijelzőinek felbontását. Habár papíron nagyon jól mutat egy 4K-s telefon, sokakban felmerül a kérdés, hogy van-e bármiféle értelme az egyre nagyobb és nagyobb PPI hajszolásának.
Természetesen nagyon sok dologtól függ, hogy egy adott készülék esetében mi számít optimális felbontásnak. Számít a kijelző mérete, számít az, hogy a kijelzőt milyen messziről nézzük, és persze az sem mellékes, hogy az adott kütyüt mire használjuk. Az optimális felbontás meghatározásakor figyelembe kell vennünk egyrészt azt, hogy a szemünk felbontó képessége milyen, másrészt azt is, hogy a megjelenített tartalom hogyan mutat majd rajta. Egy 55-60 colos tévénél például szemünk jelenti az akadályt: egy egészséges, tökéletes látással rendelkező ember csak akkor látja egy Full HD és egy UHD felbontású modell között a különbséget, ha a készülékeket legfeljebb 2,5-3 méterről nézi. De vegyünk egy notebookot: a 13,3 colos készülékek között ma már egyáltalán nem ritka a Full HD felbontás. Viszont ha Windowst használunk, a natív részletességből nem igazán lehet profitálni, mivel a klasszikus felületek (tálca, ikonok, menük, stb.) olyan apróra zsugorodnának össze, hogy az már egészen kényelmetlen lenne. Amíg fenti példákban a tévénél elsősorban a fizikai korlát jelenti a határt, addig a notebooknál nem azzal van a gond, hogy nem látjuk a finom részleteket, hanem azzal, hogy azok apró volta miatt nem lehet velük dolgozni.
A legérdekesebb kérdést viszont kétségkívül az okostelefonok kijelzőinek felbontása jelenti. A legnagyobb felbontású panel, ami mobilba került, az 3840×2160 képpontos volt; ezt a Sony Xperia Z5 Premium kapta meg. A Sonynál is tudták persze, hogy ennyi pixelre nincsen szükség, ezért a telefon hibrid módban működik: ha nem képeket vagy videókat nézünk rajta, akkor a pixeleket négyesével összefogva csak Full HD felbontású a kijelző. Mivel egy telefont közelről nézünk, a kérdés az, hol van az a határ, amikor a pixeleket már nem látjuk; vagyis amikor teljesen eggyé áll össze a kép. A Retina Display kifejezést valószínűleg mindenki hallotta már, hiszen ezt a frázist az Apple hozta be a köztudatba. Noha a dolog marketing bullshitnek hangzik, ezúttal sikerült egy olyan valamit találni, ami mögött valós tartalom van. (A Retina szót egyébként az Apple a telefonokkal és számítógépes kijelzőkkel kapcsolatban le is védette, ezért más gyártók nem is használhatják.) A Retina Display lényege az, hogy a panel felbontása eléri azt a szintet, amikor normál nézési távolságból (ez egy telefon esetében 30-40 cm) a szem nem képes megkülönböztetni egymástól a pixeleket. Ennek köszönhető, hogy a kijelzőn megjelenő szöveg illetve kép (többé-kevésbé) olyan élményt nyújt, mintha nyomtatott papírt néznénk. Az Apple telefonjainak pixelsűrűsége 326 PPI, vagyis egy négyzetcolnyi terület 326×326 képpontból áll – és esetünkben ez kiváló vízválasztóként is szolgál.
Ha az Apple számait követjük, akkor adja magát, hogy egy HD felbontású kijelző legfeljebb 4,5 colos, egy Full HD felbontású kijelző 6,75 colos, egy QHD felbontású kijelző pedig 9 colos lehet, ha azt szeretnénk, hogy legalább Retina Display részletességet nyújtson. Ha elfogadjuk azt, hogy a kijelző gyártók nem akarnak minden mérethez más és más felbontású panelt gyártani, akkor adja magát, hogy 4,5 col felett szükség van a HD felbontásra, a QHD és UHD részletesség viszont egy mobil esetében feleslegesnek tűnik.
A helyzet azonban nem teljesen fekete és fehér; habár a latin abc nem tud profitálni a nagyobb részletességből, a kínai, japán stb. írásjeleknél valóban szebb rajzolatot lehet elérni QHD felbontással, főleg 5,5 col felett. A másik terület, ahol a nagyobb részletesség kihasználható, az a VR: aki a Samsung 5,1 colos, QHD felbontású kijelzővel szerelt, Galaxy S6 vagy S7 telefonját beteszi a Gear VR-ba, valószínűleg sokkot fog kapni, hogy a kép mennyire pixeles. Van tehát olyan terület (ráadásul éppen most a gyártók látókörében lévő terület), ahol annál jobb, minél nagyobb egy kijelző részletessége. Az már más kérdés, hogy egyelőre annyira kevesen használják ki a VR nyújtotta előnyöket, hogy gazdaságilag biztosan nem éri meg egy több tízmilliós példányszámban értékesített készüléknél nagy felbontású kijelzőket használni.
És akkor a válasz a címben megfogalmazott kérdése: véleményünk szerint a telefonok kijelzőjének felbontása egyelőre nem növekszik tovább, átrendeződések viszont várhatók. 4,5 col alatt arányaiban egyre több HD, 4,5 col felett egyre több Full HD, 5 col felett pedig egyre több QHD felbontású kijelzővel szerelt telefon lesz, a Sony-féle 4K-s vonalat viszont szinte biztos, hogy csak elvétve látjuk majd viszont (ha egyáltalán.