A felsőkategóriás tévékre a gyártók általában három vagy négy HDMI csatlakozót szerelnek, a középkategóriától lefelé azonban könnyen találkozhatunk ennél kevesebb bemenettel is. Mit tegyünk, ha több eszközünk van, mint amennyit a tévé fogadni képes?
Set-top-box, Blu-ray lejátszó, erősítő, telefon, játékkonzol, számítógép, videokamera, fényképezőgép – rögtön felsoroltunk nyolc olyan eszközt, amelyek közül a legtöbb háztartásban legalább három, de inkább négy megtalálható. Valamennyiben közös, hogy a tévére (is) csatlakoztathatjuk őket, mégpedig HDMI-n keresztül. Igen ám, de még a legjobb tévéken is csak három-négy csatlakozó van, így könnyen előfordulhat, hogy kevesebb a csatlakozó, mint ahány eszközt a tévére szeretnék kötni. A helyzetre szerencsére van megoldás, és még az is lehet, hogy túl sok pénzt sem kell a dologra költeni. Minden attól függ, hogy jellemzően milyen kütyüket szeretnénk cserélgetni a tévé „előtt”.
HDMI-hosszabbító
Ha jellemzően nem fixre bekötött rendszerben gondolkodunk, akkor könnyen lehet, hogy a legjobb megoldást egy sima HDMI-kábel vagy egy hosszabbító jelenti. Ezzel semmi mást nem csinálunk, mint azt, hogy „kihozzuk” a tévé mögül a csatlakozót, hogy a fényképezőgépet, videokamerát, játékkonzolt anélkül cserélgethessük, hogy a tévé mögött kellene matatnunk. Nem lesz tehát több csatlakozónk, viszont ami van, azt sokkal kényelmesebben fogjuk tudni használni. A HDMI-kábel helyett jobb ötletnek tartjuk a hosszabbítót, mert abba a speciális kábeleket (ilyen fényképezőhöz vagy telefonhoz jár a legtöbbször) is minden gond nélkül be tudjuk dugni. A hosszabbítóból vannak olyan típusok, amelyek két bemenettel is rendelkeznek.
Elosztó
Ha nem mobil (mozgatható) hanem fix eszközből van több mint kellene, akkor viszont kényelmes megoldást csak egy elosztó jelenthet. Ez lehet akár egy erősítő is, ha azonban feltételezzük, hogy nincsen ilyen otthon, akkor ez messze a legdrágább verzió, így nem is foglalkozunk ezzel az eshetőséggel.
A HDMI elosztók többsége négy bemenettel rendelkezik, a legfontosabb különbség közöttük az, hogy aktív vagy passzív működésűek. Előbbi kategóriába tartoznak a pár ezer forintos kütyük, amelyeknél a képlet egyszerű: négy bemenet és egy kimenet van, előbbihez a forrás eszközöket, utóbbihoz pedig a tévét kell csatlakoztatni. A bemenetek között egyszerű kapcsolóval tudunk választani. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy mivel az elosztóban nincsen érdemi elektronika, a források között nem lehetséges távirányítóval váltani, tovább nem lehet szétválasztani a képet és a hangot sem.
Ezzel gyakorlatilag el is árultuk, hogy miért lehet érdemes az aktív elosztókra voksolni. Sokkal drágábbak az igaz, de cserébe a források között távirányítóval is válthatunk – sőt, egyes modellek automatikus üzemmódra is képesek, ilyenkor mindig az aktív bemenetre kapcsolnak át. Ha pedig több aktív bemenet is van, akkor az előre felállított prioritási lista alapján választanak. Emellett vannak olyan típusok is, amelyeknél az elektronika képes arra, hogy a hangot optikai vagy koaxiális kimeneten keresztül továbbítsák. Az aktív switcheknél vásárlás előtt nagyon fontos ellenőrizni, hogy milyen maximális felbontást támogatnak, illetve a HDMI milyen verzióját tudják kezelni.
Fordítsuk meg az irányt
Említés szintjén azt is érdemes még felhozni, hogy adott esetben nemcsak a bemenet, hanem a kimenet is szükséges lehet elosztani, mondjuk akkor, ha egyszer tévén máskor pedig a projektoron nézzük a filmeket, meccseket. A rossz hír az, hogy több bemenettel és kimenettel csak a csúcskategóriás, ebből adódóan nagyon drága elosztók rendelkeznek, ezek ára akár egy kisebb tévé árával is vetekedhet.
