Az USB szabvány első verziója több mint 20 évvel ezelőtt jelent meg; a szabványt azóta természetesen alaposan továbbfejlesztették. Sokkal gyorsabb lett, ez azonban csak az egyik a legfrissebb változat előnyeiből.
Habár az USB csatlakozónak a 2.0 és 3.0 változata számít a legelterjedtebbnek, a szabvány már a 3.1-es változatnál jár, amely megduplázta a korábbi elméleti sebességet, így az adatok akár már 10 Gbps-os tempóval is száguldhatnak az eszközök között. Noha a gyakorlatban ezt a tempót természetesen nem lehet elérni, 7,2 Gbps-ot már sikerült, ami 900 MB/s-os sebességet jelent. Hogy tudjuk mihez hasonlítani a dolgot: ez bőven elegendő még a leggyorsabb SSD meghajtó kiszolgálásához is. Az USB 3.1 bőven elég tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy bármilyen kütyüt ki tudjon szolgálni; az interfész biztosan nem lesz szűk keresztmetszet. A fejlődés akkor igazán látványos, ha összevetjük azzal, hogy az USB 1.0 mindössze 12 Mbps-os, vagyis 1,5 MB/s-os sebességgel rendelkezett. Az USB 3.1 sebességbeli előnyeit a hétköznapok során leginkább fájlmásolásnál lehet kamatoztatni; egy USB 3.1-es stickre például egy 8 GB-os filmet kevesebb mint fél perc alatt tudunk felmásolni, már ha a számítógép, amiről a másolást végezzük, bírja a tempót.
A megnövelt adatátviteli sebesség azonban csak egy dolog, a szabvány egy másik, nagyon lényeges ponton is fejlődést hozott: az interfész sokkal nagyobb teljesítmény leadására képes, és itt akár 100 wattról is beszélhetünk. Ez bőven elegendő például egy notebook töltéséhez vagy egy monitor tápellátásához is. Az eszközök töltésnél ötféle profil közül választhatnak, amelyek 10, 18, 36, 60 illetve 100 watt maximális energia felvételt engedélyeznek – amellett persze, hogy közben az adatkapcsolat is kifogástalanul működik. (Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a nagy teljesítményű töltés csak opcionális, de nem kötelező része az USB 3.1 szabványnak, ezért nem minden eszközzel működik, ráadásul használatához speciális, chipes kábel szükséges.)
Az USB 3.1 bejelentésével egy időben a harmadik érdekesség a Type-C csatlakozó bemutatkozása volt, valószínűleg ezért gondolják sokan úgy, hogy az USB 3.1 és a Type-C csatlakozó kéz a kézben járnak. Ez azonban csak annyiból igaz, hogy az USB Type-C csatlakozót úgy tervezték meg, hogy az USB 3.1 szabvánnyal is használni lehessen. A hangsúly az is-en van; vannak ugyanis forgalomban olyan telefonok, amelyek az USB 2.0 szabványt házasították a Type-C-vel. Nem véletlen: a Type-C csatlakozónak a felhasználók szemszögéből nézve nagyon fontos előnye, hogy a kábel tetszőleges irányban csatlakoztatható. Vagyis többé nem fog mérgelődni senki, hogy a csatlakozót rossz „irányban” fogta meg. A gyártók pedig abból profitálhatnak, hogy kicsi a csatlakozó helyigénye az alaplapon. Ráadásul a Type-C más konnektorokat is ki tud váltani: nemcsak az USB 3.1 szabvánnyal, hanem akár a Thunderbolttal is képes együttműködni, így akár DisplayPort helyett, videojel továbbítására is használható. Ezt megint csak az Apple használta ki remekül; a legújabb Macbook gépeknél az USB Type-C csatlakozó nemcsak USB csatlakozóként és töltő csatlakozóként, hanem videokimenetként is funkcionál.
Minden afelé mutat, hogy az USB 3.1 és a Type-C közösen határozzák meg a jövőt, várhatóan a következő években a gyártók kivétel nélkül váltani fognak erre a csatlakozóra; csak abban bízhatunk, hogy aztán az USB 3.1 és a Type-C sokáig velünk maradnak, és nem kell majd pár év múlva megint valami újra leváltani.
