Okostelefon, tablet, notebook, okosóra – csak néhány azok közül a kütyük közül, amiket rendszeresen, akár naponta tölteni kel. Különféle fejlesztői csoportok hosszú évek óta ígérgetik a forradalmi, az egész piacot megváltoztató akkumulátor technológiát, azonban a sokféle beharangozott opció közül egyelőre egyik sem elérhető, és nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül lesz bármelyikből is valami. Így hát a készülékgyártók stratégiát váltottak, és úgy döntöttek, hogy ha a gyakori töltést nem lehet elkerülni, akkor legalább a töltés idejét próbálják meg lerövidíteni. Ezen a területen látványos eredményeket is értek el; ma már olyan telefonok is vannak a piacon, amelyekbe szó szerint percek alatt lehet életet lehelni. Ebben a cikkben a gyorstöltési megoldásokat és azok előnyeit, hátrányait mutatjuk be.
A gyorstöltőkről általánosságban
Vége azoknak a szép időknek, amikor a gyártók töltőt is adtak a telefonok mellé, ma a legtöbb esetben csak egy USB-kábel lapul a mobilok dobozában. Ennek egyik vége biztosan USB-C csatlakozót tartalmaz, a másik oldalon lehet USB-A vagy szintén USB-C foglalat. Előbbi esetben 2,5-5, utóbbi esetben pedig 2,5-15 watt között van az az energiamennyiség, amivel a csatlakoztatott telefon tölthető.
A gyorstöltés 18 wattnál kezdődik, a két legnagyobb gyártó, az Apple és a Samsung nem is használ ennél jóval nagyobb teljesítményt – a meglehetősen konzervatív megközelítésnek persze oka is van. Más gyártók esetén nem ritka a 120 wattos töltő sem, sőt vannak 200 wattos vagy még nagyobb teljesítményű gyorstöltők is. Igaz, 120 watt felett nem szabványos megoldásról beszélhetünk, hanem egyedi gyártói technológiákról.
Ha gyorstöltésről beszélünk, akkor a legtöbbeknek valószínűleg a QuickCharge technológia ugrik be, azonban nem ez az egyetlen megoldás, amely lehetőséget ad arra, hogy a kütyüket a normál 5 volt / 2 amper jelentette keretekből kilépve töltsük. A másik alternatíva a Power Delivery (PD), amelyet az USB Type-C szabvánnyal együtt fejlesztettek ki, valamint ott van még a MediaTek „gyermeke”, a Pump Express is. A QuickCharge támogatása általánosságban véve sokáig nagyobb volt, viszont az Apple a Power Delivery mellett tette le a voksát, az utóbbi három-négy évben pedig ez vált kvázi szabvánnyá; az új telefonok ezt, vagy legalábbis ezt a szabványt is támogatják, vagy a még gyorsabb töltés érdekében saját megoldást használnak.
A töltés sebességét a töltő oldaláról alapvetően a feszültség és az áramerősség határozza meg – ha bármelyiket növeljük, akkor a töltés sebessége is növelhető. Emellett természetesen az akkumulátor belső felépítése is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mennyire gyorsan lehet az adott áramforrást feltölteni. Egy modern akkumulátor élettartama 500 és 1000 ciklus közé tehető – az élettartam alatt azt az időszakot értjük, amely során az akkumulátor képes a névleges kapacitás legalább 80 százalékát biztosítani. Az élettartam azonban erősen függ a használat körülményeitől. A Li-ion akkumulátoroknak nem tesz jót például sem az, ha folyamatosan 100%-on tartjuk őket, sem az, ha 0% közelébe merülnek. Továbbá nagy ellenség a hőmérséklet is – amivel az a nagy probléma, hogy a gyorsabb töltés általában magasabb hőveszteséggel jár együtt. Vagyis egy olyan akkumulátor, amelyet mindig gyorstöltenek, előbb használódik el.
A gyorstöltés karakterisztikájából adódóan nem egyenletes sebességű töltést biztosít, 50% alatt a leghatékonyabb, 80 százalék felett pedig már keveset számít. Nem véletlen, hogy a telefongyártók jellemzően azt az időtartamot adják meg a gyorstöltés jellemzésekor, hogy mennyi ideig tart 0-ról 60 százalékra feltölteni az akkumulátort.
A hatékony gyorstöltés kulcsa az, hogy az akkumulátort tartalmazó eszköz és a töltő képesek legyenek kommunikálni egymással. Természetesen a Hama valamennyi gyorstöltője képes erre, így a telefon márkától függetlenül ezek a töltők mindig a maximumot nyújtják.
Egy átlagos gyorstöltővel egy átlagos telefont jellemzően 1 óra alatt lehet feltölteni, de rengeteg mobil energiáját ennél kevesebb idő, akár 15-30 perc alatt is pótolhatjuk.
USB Power Delivery
A szabványt használó gyorstöltők teljesítménye jellemzően 20-25 watt között alakul, de a specifikációból adódóan a töltés teljesítménye telefonok és tabletek esetében akár 45 watt, notebookok esetében pedig akár 100 watt is lehet. Az USB Power Delivery szabvány 0,1 és 5 amper közötti áramerősséget, valamint 5-20 volt közötti feszültséget támogat. A legtöbb telefon nem az alapverziót, hanem az USB PD PSS-t használja, amely precízebb feszültségbeállítást tesz lehetővé azzal, hogy akár 20 mV-os lépésekben is lehet a feszültséget változtatni.
Qualcomm QuickCharge
A szabvány jelenleg az 5-ös verziónál jár, de amint fentebb már említettük, népszerűsége csökkenő tendenciát mutat. Részben azért, mert egészen a 4-es verzióig 18 watt volt a legnagyobb teljesítménye – leszámítva azt, hogy a 4-es változat már Power Delivery üzemmódban is tudott működni, 50 százalékos teljesítménybeli többlet, azaz 27 wattos legnagyobb teljesítmény mellett. A legfrissebb, 5-ös változat 3,3-20 voltos feszültség és legfeljebb 5 amperes áramerősség mellett az USB PD-hez hasonló módon, 100 wattos maximális teljesítményt nyújt.
Saját szabványok
A saját szabványok többsége az USB PD PSS-re épít, ilyen például a Samsung-féle Super Fast Charging is. A Huawei, Honor, Xiaomi és Oppo telefonokban viszont, amelyek adott esetben akár 240 wattos töltésre is képesek lehetnek, teljesen egyedi megoldást alkalmaznak.
