Az okostelefonokat minden nap töltőre kell dugni, már persze ha nem szeretnénk, hogy a nap vége felé a készülék egyszerűen kikapcsoljon, mert lemerült az akkumulátora. A legjobb megoldás az, ha a telefont nap közben is töltjük, akár többször is (nem, a Li-ionos akkumulátoroknak ez nem árt), viszont tény, hogy ez nem túl kényelmes, mert a kábelen lógó telefont nem lehet szabadon mozgatni az asztalon. Így pedig nehezebb ellenőrizni mondjuk azt, hogy jött-e új üzenet, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy amikor hívás van, utána garantáltan el fogjuk felejteni visszadugni a töltőt a mobilba.
A vezeték nélküli töltők viszont kényelmesek, csupán arra kell figyelni velük, hogy amikor a mobil az asztalra kerül, akkor a kijelölt helyre tegyük le. De a vezeték nélküli töltők nemcsak ezért praktikusak, hanem azért is, mert segítségével dizájnos megoldásokat lehet építeni – az IKEA például ráröppent már a témára, több olyan bútort is kínál, amelyeket előkészítettek vezeték nélküli töltő telepítésére.
A vezeték nélküli töltők indukciós elven működnek. Ahhoz, hogy egy kütyüt vezeték nélkül tudjunk tölteni, nemcsak a töltőre van szükség, hanem arra is, hogy a készülék maga támogassa ezt a funkciót. A vezeték nélküli töltéshez többféle szabványt is használhatnak a gyártók, a helyzet szerencsére úgy áll, hogy ezzel nem kell foglakozni, mert a legtöbb forgalomba hozott kütyü mindkét fontos szabványt ismeri. A telefonok között van már több olyan, amely mindenféle extra kiegészítő nélkül tölthető vezeték nélkül is (például a Samsung Galaxy S6/S7 valamint a Nexus 4/5 modellek), más telefonokat pedig egy felcsatolható tokkal lehet erre képessé tenni.
A vezeték nélküli töltők legnagyobb előnye a kényelem mellett (vagyis hogy nem kell a kábelekkel foglalkozni) az, hogy nincsen szükség csatlakozókra, így a készülékek és a töltők elhasználódása sokkal lassabb. A hátrányok között elsősorban azt kell megemlíteni, hogy a vezeték nélküli töltés csak akkor működik, ha a telefont pontosan a megfelelő helyre tesszük, és persze kisebb a töltés hatásfoka is, így a folyamat lassabb a kábeles töltésnél. Ez főleg akkor látványos különbség, ha egy gyorstöltővel hasonlítjuk össze a dolgot: egy átlagos telefont egy gyorstöltő 70 perc alatt tölt fel teljesen, 2 amperes vezetékes töltővel ugyanez 110 percig tart, míg a vezeték nélküli töltési megoldások töltési sebessége valahol 100-150 perc között alakul, a töltő típusától függően. Vezeték nélküli töltőt egyébként egyetlen gyártó sem mellékel telefonjához, így azt külön kell megvásárolni.
A fentiek alapján nem nehéz belátni, hogy a technológia ma már alkalmas lenne arra, hogy kiváltsa a vezetékes töltőket, viszont mivel drága (az USB csatlakozót az adatátvitel miatt úgysem lehet lespórolni, a vezeték nélküli töltéshez pedig szükség van extra alkatrészre is), jó darabig még csak a felső- és csúcskategóriás készülékek kiváltsága marad, sorozatgyártásban mindenképpen. Ezt mi sem jelzi jobban, minthogy a jelenleg is kapható csúcskészülékek közül mindössze néhány támogatja ezt a fícsört. Viszont az is tény, hogy a vezeték nélküli töltők elérhető közelségben vannak, aki meg tud venni egy 250 ezer forintos telefont, annak valószínűleg egy 10 ezer forintos kiegészítő megvásárlása nem akadály.
