Rengeteg mobil kütyüt használunk, amelyekben közös, hogy, hogy mindegyik akkumulátorról (is) működik. Az áramforrások élettartama véges, előbb utóbb szinte biztos, hogy a telepet cserélni kell, de nagyon nem mindegy, hogy erre egy-két év vagy csak öt-hat év után kell sort keríteni.
Természetesen többféle akkumulátor típus létezik. A telefonokban, fényképezőkben és notebookokban, valamint a mobil kütyük többségében általában Li-ion (lítium-ion) akkumulátorokat találunk, de a gyártók újabban már Li-pol (lítium-polimer) telepeket is használnak. A nagyteljesítményű gépeknél, például robotporszívóknál, kedvelt a Ni-Cd (vagyis nikkel-kadmium) akku, míg az újratölthető „elemek” jellemzően Ni-Mh (nikkel-metálhidrid) típusúak.
Li-ion, Li-pol
Valószínűleg nem lövünk mellé, ha azt mondjuk, hogy a Li-ion és Li-pol akkumulátorokból használjuk a legtöbbet: a mobilok és tabletek mellett a fényképezőgépek, notebookok, GPS-ek, hordozható akkumulátorok, okosórák, Bluetooth hangszórók stb. jellemzően ilyen áramforrást használnak. Rengeteg tévhit kering velük kapcsolatban a köztudatban, pedig ezek az akkuk szinte nem is igényelnek odafigyelést. Ami igazán lényeges, az az, hogy nem szabad őket teljesen lemeríteni és óvni kell őket a túlzott melegtől. Emellett fontos még, hogy milyen töltőt használunk, ez azonban adottság, hiszen a töltő mindig a kütyüvel érkezik.
A Li-ion/Li-pol akkumulátorokat nem kell formázni, nem kell őket teljesen lemeríteni (sőt, nem szabad őket teljesen lemeríteni) és nem kell őket gondozni sem. Bármikor tölthetők: nyugodtan lehet őket „etetni” akkor is, ha csak félig merültek le, és az sem árt nekik, ha a töltést nem visszük végig. A teljes lemerítéssel viszont vigyázni kell! Az akkumulátorban lévő elektronika persze nem hagyja, hogy teljesen leszívjuk a benne lévő energiát, és 3-5%-os szintnél „üreset” jelent. Azonban ha ilyenkor nem töltünk rá azonnal az akkura, akkor pár nap (esetleg pár hét) leforgása alatt az önkisülés miatt az teljesen lemerül, ami rosszabb eseten a cellák károsodásához vezethet. Amikor tehát a kütyü szól, hogy az akku merülőben, érdemes azonnal a töltőért nyúlni! Arra kell még figyelni, hogy amikor huzamosabb ideig nem használunk valamit, amiben ilyen akku van (mondjuk egy GPS-t), akkor havonta egyszer töltsük fel az adott készüléket.
A töltő viszont fontos szereplő! A gyorstöltők például valóban közel feleannyi idő alatt képesek telepumpálni az akkumulátorokat energiával, azonban a gyorstöltés során nagyobb a hőként jelentkező veszteség, a meleg pedig az akku gyorsabb elhasználódásához vezet. Nem véletlen, hogy több gyártó, köztük a Samsung is, a gyorstöltésre alkalmas telefonjainál lehetőséget ad arra, hogy ezt a fícsört teljesen letiltsuk.
Az akkumulátorok élettartama elsősorban attól függ, hogy mennyire intenzíven használjuk a készülékeket; egy okostelefonban például átlagosan két-három év alatt a névleges kapacitás a negyedével is csökkenhet. Viszont ha egy notebookot töltőre dugva használunk, akkor az elektronika nem tölti folyamatosan a telepet, hanem megvárja, amíg a töltöttség 90% alá csökken, és csak akkor tölt vissza 100%-ra; ilyen körülmények között akár 5 év múlva is simán rendelkezésre állhat a névleges kapacitás 85-90 százaléka.
Ha tudjuk, hogy az akkura egy ideig nem lesz szükség, a legjobbat akkor tesszük, ha kb. 50 százalékos töltöttség mellett becsomagoljuk és betesszük a hűtőbe (nem a fagyasztóba!). Tárolásnál figyelni kell arra, hogy az akku a nedvességtől védett helyre kerüljön.
A nem megfelelően kezelt akkumulátorok esetében első körben az önkisülés lesz gyorsabb, ami azt jelenti, hogy hiába töltjük fel az akkut, az nem tudja pár hétnél tovább megőrizni a töltést, és magától teljesen lemerül. Ilyen esetben a kapacitás nem szokott csökkeni. Egy másik tünet, ami gyakran jelentkezik, az az, hogy a telefon (vagy notebook, GPS, stb.) 10-15 százalékos töltöttségi szintet mutat ugyan, de aztán hirtelen kikapcsol. Ezt sokan az akku meghibásodásának tudják be, pedig csak arról van szó, hogy a feszültségmérő szolgáltat hibás adatot – ha ezt tapasztaljuk, akkor az akku teljes lemerítését követően várjunk egy órát, majd töltsük fel teljesen a telepet, így újra tudjuk kalibrálni a szenzort.
Ni-MH, Ni-Cd
Ez a két akku típus vezette be a formázás fogalmát, mivel a technológiai adottságok miatt ezek a telepek ún. memóriaeffektussal rendelkeznek, vagyis ha mondjuk 50%-os szinten mindig rájuk töltünk, vagy a töltést nem fejezzük be, akkor az akku relatív kapacitása a rendes elhasználódáshoz képest jóval gyorsabban fog csökkenni. A Ni-MH és Ni-Cd akkumulátorokat éppen ezért használatba vételkor ajánlott 12 órán keresztül a töltőn hagyni, majd megvárni, amíg az áramforrás teljesen lemerül – és ezt még kétszer megismételni. A nikkeles akkukra, a Li-ion akkumulátorokkal ellentétben, nem ajánlott rátölteni, a formázást viszont célszerű időnként (legalább félévente) megismételni.
A Ni-MH és Ni-Cd akkumulátorok elhasználódásának sebessége, ha figyelünk arra, hogyan töltjük fel őket, ugyanúgy a töltési ciklusok számától függ, mint egy Li-ionos telepé. Normál körülmények között az átlagos élettartam 2-5 év, vagyis ennyi idő alatt csökken a tényleges kapacitás a névleges kapacitás felére.
