A lapostévé akkor érvényesül a legjobban, ha a falra szereljük fel. Ehhez valamilyen tartót is be kell szerezni – ezekből viszont nagyon sokféle típus létezik. Megmutatjuk, mikre érdemes figyelni a vásárláskor.
A legegyszerűbb fali tartó mindössze pár ezer forintba kerül, a legdrágábbakért viszont akár 40-50 ezer forintot is elkérnek; utóbbiak persze sokkal többet is tudnak, de ha nem használjuk ki az extra képességeket, akkor felesleges értük ennyi pénzt kifizetni. Mit kell tudnia egy állványnak? Az alap természetesen az, hogy tartani kell a tévét, de lehetnek extra igényeink is, például az, hogy néha mozgatni szeretnénk a készüléket.
A legegyszerűbb típusok ára pár ezer forinttól indul, ezek egy nagyon egyszerű sínből és a rájuk akasztható tartókból állnak. Előbbit négy csavar segítségével fel kell fúrni a falra, utóbbiak pedig két-két csavarral a tévére kerülnek; ha az előkészületekkel megvagyunk, akkor csak fel kell akasztani a tévét, elrontani igazából semmit sem lehet. Kivéve, ha ferdén fúrjuk fel a tartót. Ezt azonban vízmértékkel könnyedén ellenőrizhetjük; ha pedig nincsen ilyen szerszám a háznál, akkor válasszunk olyan modellt, amely tartalmaz vízszintezőt is. A felhelyezés ezeknél a típusoknál legfeljebb akkor lehet nehéz, ha szűkös a hely a tévé számára.
Ezek az állványok funkciójukat tökéletesen ellátják, de persze a kiválasztásakor figyelembe kell venni a tévé tömegét és azt is, hogy milyen távolságra vannak egymástól a hátoldalon elhelyezett rögzítési pontok (20 vagy 40 cm) – ezeket az adatokat a tévék használati útmutatója tartalmazza, az állvány leírásában pedig annak nézhetünk utána, hogy az adott konzolt mekkora tévékhez lehet használni. A határokat tartsuk be!
A legegyszerűbb állványok tényleg nagyon olcsók, de cserébe szinte semmilyen állítgatást nem tesznek lehetővé – kivéve persze azt, hogy a tévére szerelhető akasztók pontos helyzetével a magasság legtöbbször azért szűk keretek között módosítható. Ha szükség van a készülék döntésére vagy forgatására, esetleg mindkettőre, akkor a középkategóriás tartók jelenthetnek megoldást. Természetesen a fizikai korlátokra itt is figyelni kell, de nem árt túlbiztosítani magunkat: azaz egy 28 kilós tévéhez érdemes nagyobb, akár 50 kilós készülékekhez megfelelő modellt választani, hogy biztosan elég masszív kialakítású tartónk legyen, és stabilan, pontosan tudjuk beállítani vele a tévé pozícióját. A mozgatás jelenthet a dönthetőségen, forgathatóságon túl magasságállítást, de akár azt is, hogy a készüléket fektetett helyzetből állítható helyzetbe forgassuk el, vagy a faltól mért távolságot változtassuk. A közép- és felsőkategóriás termékek között főleg abban van különbség, hogy milyenek a mozgatási lehetőségek, illetve hogy azt milyen megoldással érik el: a gázkaros tartók például minden irányban precíz (fokozatmentes), mégis könnyebb beállítást tesznek lehetővé, de cserébe drágábbak is.
Az evidens, hogy a döntés és forgatás miért jó, a faltól mért távolság azonban sokak számára nem tűnik vonzó extrának. Pedig ha nagyon kevés a hely, mondjuk azért, mert a készüléket egy szekrény nyílásában helyezzük el, életmentő dolog lehet. A falra akár néhány centiméteres távolságra „rátapasztott” tévék remekül mutatnak, de egy újabb csatlakozó bedugása könnyen horror lehet, a művelet legtöbbször csak a készülék leakasztása után kivitelezhető. Mennyivel egyszerűbb, ha ilyen esetekben el lehet húzni egy kicsit a tévét a faltól! Szintén a kábelekkel kapcsolatos extra a kábelelvezető nyílás, ami főleg a komplex állványoknál hasznos kiegészítő.
Fontos még tudni, hogy a sokféle irányú mozgatást lehetővé tevő állványok többsége csak 46-50 colos méretig használható, a nagyobb tévékhez már nem, mivel ezek túlságosan nehezek ahhoz, hogy stabilan meg lehessen őket tartani. Persze vannak azért megoldások akár 90 colos tévéhez is, de ne lepődjünk meg, ha a választék szűkös lesz, és drága termékekből áll.
A szerelésben és az állítási lehetőségekben a Hama alábbi videója nyújt szemléletes segítséget: