A telefonoknál a headsetek, fülhallgatók és hangszórók juthatnak először eszünkbe, ha a vezetéknélküliség kerül szóba. És tényleg: a Bluetooth fülhallgatók és hangszórók ellepték a boltok polcait, népszerűségük töretlenül ível felfelé. Sokan vannak azonban, akik aggódnak a hangminőség miatt: szerintük a Bluetooth fülesek nem elég jók ahhoz, hogy a vezetékes megoldásokat helyettesítsék. De mi az igazság?
Az előítélet valószínűleg abból ered, hogy a Bluetooth szabvány eredetileg nem fülhallgatók, hanem headsetek és kihangosítók csatlakoztatására hozták létre, ezeknél a kütyüknél pedig a hangminőség tényleg nem elsődleges szempont – sokkal inkább a megbízhatóság és a nagy hatótávolság volt az, amit az alkotók szem előtt tartottak. A Bluetooth első verziói elég alacsony sávszélességet nyújtottak, így eleve nem voltak alkalmasak zenehallgatásra.
A szabvány ugyanakkora rengeteget fejlődött az évek során, és az őt fejlesztő csoport, a Bluetooth SIG egy sor újítást vezetett be, amelyek egy része éppen azt a célt szolgálta, hogy a Bluetooth zenehallgatáshoz is kiváló alternatíva legyen. Ilyen volt az SBC és az A2DP implementációja is, és ilyen a legfrissebb aptX-é is. Ezek a megoldások tömörített formátumban továbbítják a hangot, de fejlesztőik megtalálták a módját annak, hogy ez a hangminőségen ne vagy csak alig legyen észrevehető. Az aptX esetében például a sávszélesség már egyezik a CD-knél használt sávszélességgel, ami azt jelenti, hogy optimális esetben a 16 bites, 44 kHz-es sztereo zenéket minőségromlás nélkül élvezhetjük. Természetesen ahhoz, hogy az aptX-et (vagy az A2DP-t) használni tudjuk, mind a küldő, mint a fogadó eszköz támogatására szükség van.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a modern Bluetooth eszközök hangminősége teljesen rendben van – ha a választásnál cél a zenehallgatás is, akkor legalább az A2DP, de inkább az aptX támogatás meglétére is figyeljünk oda. Azt viszont látni kell, hogy a Bluetooth, mint adatátviteli közeg, csak az egyik változó az egyenletben. Ahhoz, hogy a digitális adatból hang legyen, kell még pár dolog: egy DAC (digitális-analóg konverter) és maga a fülhallgató/hangszóró mindenképpen. Amikor kábeles összeköttetést használunk, akkor a jel átalakítása a telefonban (zenelejátszóban) történik, a Bluetooth fülesek viszont maguk alakítják át a jelet. Egy rossz minőségű DAC éppen úgy ronthatja a zeneélményt, mint a rossz minőségű fülhallgató vagy a tömörített adatátvitel! Végül pedig arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a zene minősége is nagy mértékben befolyásolja azt, hogy milyen minőségben tudjuk meghallgatni: a 128 kbps-os MP3-fájlok például már eleve rosszak ebből a szempontból, teljesen mindegy, hogy 1000 vagy 100 ezer forintos fülessel hallgatjuk őket.
