A DSLR gépek belső része elvileg szigetelt, így a gépek belsejébe nem tud por kerülni. Talán mondanunk sem kell, hogy a porszemeket az elmélet nem érdekli, és a gyakorlatban nagyon könnyen bejutnak oda is, ahova nem kéne.
Idővel pedig annyira sok lesz belőlük, hogy az már a képminőséget is befolyásolhatja – fekete foltok jelenhetnek meg a képeken. Ez könnyen ellenőrizhető, ha a legnagyobb F értéket kiválasztva lefotózunk egy fehér falat vagy az eget, és megvizsgáljuk az eredményt. Ha nem látjuk szennyeződés egyértelmű jelét, akkor viszont feleslegesen ne tisztítsunk!
A por elsősorban az objektív cseréjekor kerül a gépházba, így aki ezt a műveletet gyakran ismétli, annak a koszolódással fokozottan kell számolnia. Ha a por bejut a fényképezőgép belsejébe, onnantól már csak idő kérdése, hogy a szenzor legyen a végállomás: a folyamatos töltés-kisütés miatt ugyanis az érzékelő mágnesként vonzza az apró porszemeket. Habár a mai gépekben van elektronikus szenzortisztítás (amely során a gép egyszerűen lerázza a port), sajnos ez nem mindenható: a rendszeres tisztítás elkerülhetetlen. Természetesen a márkaszervizekben van mód arra, hogy tisztítást kérjünk; a procedúra gyors, és nem is kerül sokba, de ha sokszor kell fizetni, akkor azért idővel szép summát költhetünk.
A szenzortisztítástól nem kell félni: valójában nem is az érékelőt magát, hanem az előtte lévő üveglapot kell megtisztítani. Ennek megfelelően a továbbiakban, amikor szenzorról beszélünk, akkor is az előtte lévő üveget kell érteni. Vigyázni viszont kell, és a veszélyeket is mérlegelni kell: ha nem vagyunk óvatosak, és gond van, a garancia ugrik, a javítás pedig valószínűleg drága mulatság lesz. Aki nem biztos magában, az inkább bízza a dolgot szakemberre!
Tisztítani többféleképpen lehet, mi most a két legegyszerűbb verziót mutatjuk meg. Alap, hogy a szenzort csak akkor tudjuk megtisztítani, ha a munkakörnyezet tiszta és rendezett, tehát kell először is egy alapos törölgetés vagy porszívózás. Utána pedig egy jó nagy szünet, hogy a megmaradt por le tudjon ülepedni. Készítsük elő a tisztításhoz az összes szerszámot is, mert később, ha mozogni vagy valamit feleslegesen mozgatni kell, azzal csak a levegőben lévő por mennyiségét növeljük, vagy az ott lévő port felkavarjuk. Az alapvető tisztításhoz az alábbiakra van szükség:
• tisztító pumpa
• nagyító és lámpa
• DSLR tisztító ecset
Ne csak az asztalt, hanem a kamera külső részét is tisztítsuk meg, hogy a tisztítás helyett nehogy még jobban beszennyezzük az érzékelőt.
Ha bármilyen készüléket tisztítunk, akkor javasolt a dolgot úgy kezdeni, hogy áramtalanítjuk az adott kütyüt. Nos, a DSLR fényképezőgépeknél ez nem működik, mivel a tükör alapesetben akadályozza a hozzáférést a szenzorhoz. A gépek menüjében van egy tisztítás üzemmód, amely lehetőséget biztosít a tükör felcsapásához; keressük meg, és aktiváljuk ezt. Mindig kövessük a fényképezőgép gyártójának utasításait! Fontos még, hogy az akkumulátor fel legyen töltve, nehogy az alacsony akkufeszültség miatt a gép kikapcsoljon (ez ugyanis a tükör alaphelyzetbe állításával járna).
Ha megvagyunk, akkor távolítsuk el az objektívet, majd a nagyító és a lámpa segítségével vizsgáljuk meg a szenzor felületét, és keressünk rajta porszemeket.
A port a pumpa segítségével egyszerűen fújjuk le az érzékelőről. Két dologra kell közben vigyázni: az egyik az, hogy mindig csak apró fújásokat végezzünk, a másik dolog pedig evidens: próbáljuk elkerülni, hogy a pumpa csövének vége, bár gumis, a szenzorhoz érjen. Szájjal fújni tilos! A szenzor tisztítása előtt érdemes lehet az aknát is portalanítani. Fordítsuk lefelé a fényképezőt, és a pumpával fújjuk ki belőle az esetlegesen lerakódott port – de mindezt úgy tegyük, hogy az aknába nem nyúlunk be a pumpával!
Ha megvagyunk, akkor tegyük vissza az objektívet (esetleg érdemes lehet ennek belső üvegét is megtisztítani), és kapcsoljuk ki a szenzortisztítás üzemmódot. Ellenőrizzük az eredményt egy tesztképpel.
Ha levegővel nem sikerül minden port eltávolítani, akkor ecsettel is próbálkozhatunk. Ebben az esetben apró mozdulatokkal az érzékelő teljes felületén haladjunk át, de arra figyeljünk, hogy az ecsettel végig a szenzor felett maradjunk. Erre azért van szükség, mert a fényképezőgépben egyes alkatrészeknél kenést használnak, és a síkosító anyag az ecsetre, onnan pedig az üvegre tapadhat – ahonnan persze le lehet szedni, tehát ha megtörténik a baj, akkor azért nem kell pánikba esni. De jobb, ha inkább vigyázunk! Illetve azt vegyük még figyelembe, hogy sok gyártónál a garancia elvesztésével jár, ha bármilyen módon a szenzorhoz érünk, ezt pedig nehéz letagadni, ha ott vannak az egyértelmű nyomok.
