Gondoltad volna, hogy az USB szabvány már 22 éve velünk van? Az interfész 1996 januárjában jelent meg, azóta pedig rengeteget fejlődött: többször cserélődött a csatlakozó például, az adatátviteli sebesség pedig több mint nyolcszázszorosára emelkedett. Cikkünkben bemutatjuk a fontosabb mérföldköveket.
Az USB csatlakozó fejlesztése az 1990-es évek elején indult, a szabványt létrehozó testület célja pedig az volt, hogy egy olyan interfészt hozzon létre, amely minden számítógéphez és (szinte) minden perifériához használható. Erre utal a neve is: Universal Serial Bus, azaz univerzális soros interfész. Az első előzetes változat 1994 végén készült el, az 1.0-s verzió pedig 1996 januárjában vált elérhetővé. Ez a változat nem futott be túl nagy karriert, mert az alapos tesztelés ellenére maradtak benne kritikus hibák; így az USB végül csak két évvel később, az 1.1-es specifikáció véglegesítése után, 1998-ban indult hódító útjára. Az USB 1.1 elméleti sebessége 12 Mbps, azaz 1,5 MB/s volt, ami már akkoriban sem volt túl sok mindenre elég: egy nyomtatót vagy lapolvasót az interfész remekül kiszolgált, de ahhoz nagyon lassú volt, hogy komolyabb adatátvitelt bonyolítsunk le vele. Külső meghajtókhoz például az USB 1.1 teljességgel használhatatlan volt.
Nem túl meglepő, hogy az USB-IF elég gyorsan, az USB 1.1 megjelenését követően kevesebb mint két év alatt elkészült a második generációs változattal. Az USB 2.0 a sebességet negyvenszeresére, 480 Mbps-ra (60 MB/s) növelte. A szabványnak azonban nemcsak ezért volt nagy jelentősége, hanem azért is, mert az USB-A és USB-B csatlakozók mellé újabb típusokat vezetett be: ekkor jelentek meg a miniA és miniB változatok, amelyek a (sokkal) kisebb méretük miatt lehetővé tették, hogy a gyártók mobil eszközökön is elkezdjék az USB-t alkalmazni. Az USB-microB egy későbbi kiterjesztéssel, 2007-ben érkezett. A telefonok, videokamerák, MP3-lejátszók esetében ez adta meg az elvi lehetőséget arra, hogy az egyedi csatlakozókat szabványosra cseréljék; más kérdés, hogy még hosszú-hosszú évek teltek el, mire ebből a gyakorlatban is lett valami. Egyébként érdekesség szintjén érdemes megemlíteni azt is, hogy ahhoz, hogy a szabvány igazán elterjedjék, szükség volt ahhoz is, hogy az Intel saját lapkakészletébe integrálja azt, mert az alaplapgyártók csak a drágább termékeknél vállalták be az extra chip költségeit. Az USB 2.0 amilyen gyorsan jött, olyan sokáig egyeduralkodó is maradt.
Ugorjunk pár évet előre az időben, egészen 2008-ig; ekkor lett kész ugyanis a harmadik generáció, amely nem túl meglepő módon USB 3.0 néven mutatkozott be. A gyártók széles körben – menetrend szerint – két évvel később kezdték el alkalmazni. Az új szabvány több mint tízszeres sebességbeli ugrást hozott, a maximális (elméleti) adatátviteli sebesség 480 Mbps-ról 5 Gbit/s-ra (vagy 60 MB/s-ról 625 MB/s-ra) nőtt, noha a gyakorlatban azért ennél kisebb előrelépést tapasztalhattunk. A tesztek szerint az USB 2.0-val elérhető 40 MB/s körüli tempó az USB 3.0-val 300 MB/s környékére emelkedett. Az USB 3.0 azonban nemcsak gyorsabb sebességet hozott, hanem új interfészeket is. Mégpedig azért, mert a megnövelt tempót az eredeti szabványban definiált összeköttetés már nem bírta volna el, ahhoz két extra érpárra volt szükség. A csatlakozókat természetesen úgy alkották meg, hogy azok a régi kábelekkel kompatibilisek legyenek (az USB 3.0-s vagy későbbi, A típusú dugasz kék színű, onnan lehet megismerni), és bár erre a kábeleknél is törekedtek, a visszafelé kompatibilitás csak az USB-A és USB-B csatlakozóknál lett megoldva, az USB-miniB-nél nem. Az USB 3.0 specifikáció cseppet sem mellékes hozadéka volt még az is, hogy az interfész nagyobb áramerősség leadására is képessé vált, így az addigi 2,5 wattos maximálisan leadható teljesítmény majdnem kétszeresére, 4,5 wattra nőtt. Ezt ráadásul később az USB-IF 7,5 wattra, majd 100 wattra növelte, az USB Power Delivery kiterjesztéssel.
És akkor el is érkeztünk a 3.1-es verzióhoz, többé-kevésbé a jelenhez: ma ez az USB szabvány számít a legfejlettebbnek, az elérhetők közül. Egészen pontosan a Gen2-es verzió. Az USB 3.1 megkettőzte az interfész sebességét, amely így már 10 Gbit/s-ra (1250 MB/s) nőtt. Fontos tudni, hogy a megnövelt működési frekvencia miatt ez a sebesség csak akkor érhető el, ha az eszközök közötti kábel legfeljebb 1 méteres; 1-2 méteres kábelhossz esetén a sebesség 5 Gbps-ra csökken, 2 méter felett pedig 480 Mbit a limit.
Sokan az USB Type-C (vagy röviden USB-C) csatlakozó bevezetését is az USB 3.1-es szabványhoz kötik, valójában azonban az USB-C külön projektként futott. A csatlakozó kompakt méretű, és az első olyan a szabvány történetében, amelyhez a kábel bármilyen irányban csatlakoztatható. Habár az USB-C-t a leggyakrabban 3.1-es szabvánnyal párosítják, a csatoló visszafelé kompatibilis, vagyis készülhetnek eszközök USB-C porttal akkor is, ha csak az USB 2.0 szabványt kezelik. Erre a fajta kialakításra az okostelefonok között akad is példa bőven. A port hostként és végpontként is működik. És multifunkciós, akár Thunderbolt 3 interfész vagy DisplayPort, HDMI is bújhat mögé. Nemcsak adatátvitelre, hanem nagy áramerősségű töltésre is lehet használni; vannak olyan notebookok, amelyek a normál töltőcsatlakozó helyett is USB-C foglalatot használnak. Ennek ellenére az USB-C csatlakozót a gyártók elég sokáig nem fedezték fel maguknak, a notebookoknál például – az előnyei ellenére – még most is csak félve alkalmazzák. Tavaly egyébként nagyjából 600 millió olyan eszközt adtak el, amin USB-C port volt, 2019-ben viszont, a várakozások szerint, a kütyük száma 2 milliárd fölé nő.
Habár jelenleg az USB 3.1 a leggyorsabb elérhető verzió, az USB-IF már elkészült a 3.2-es változattal is, amelyet idén januárban véglegesítettek. Az USB 3.2 a sebességet újfent megkettőzi, a 20 Gbps-os tempó pedig azt jelenti, hogy akár nagyfelbontású monitorokat is lehet majd USB-re csatlakoztatni. Az USB 3.2 valószínűleg még egy-két évig csak rétegtermék lesz, annál is inkább, mert a vele elérhető sebességet nagyon kevés terméknél lehet ténleg kihasználni. Az USB-IF egyébként a szabvány bejelentésével együtt elárulta azt is, hogy még egy duplázáshoz adottak a technikai feltételek, így várható, hogy pár éven belül érkezik az USB 3.3, 40 Gbps-os elméleti sebességgel.
